A karmester
Képek, a régi vásznon
Kopott részletek, az életből.
Homokszem évekért
Kölcsönkért század
Lepergett filmjében
Szerepelt Ő.
A Szívébe zárt sok ezer dallam
Ritmusba dobolt szép jövőt ígért
De odakint harcok,
Könnyek és bánat
Fegyverek mérte
Vesztett remény.
Minden reggel újra kezdte
Új Ritmust énekelt,
Pa-ra-pa-pam
Mindig egy új dalt;
Akkordot lopott a zongoráról,
Titokban vezényelt:
Pa-ra-pa-pam
Mindig az új dalt!
Hiszed-e, hogy játszottak régen
Egy ósdi színpadon öreg Budán?
Hol „Tilos a szerelem”
És tilos a szó is,
De szabad a csók
A darab után.
Vége lett, az üstökös táncnak
Messzire űzte a háború,
De dalt lopott a Szigeti őszbe
És újra örült, ki rég szomorú
Minden reggel újra kezdte
Új ritmust énekelt,
Para-pa-pam
Mindig egy új dalt;
Akkordot lopott a zongoráról,
Titokban vezényelt:
Para-pa-pam
Mindig az új dalt!
Egyszer volt emberek kérték
Játszd nekünk a régi dalt
És megvárták a mozifilm végét
De hiába várták, Ő néma maradt.
Mégis minden reggel újra kezdte
Új ritmust énekelt,
Para-pa-pam
Mindig egy új dalt;
Akkordot lopott a zongoráról,
Titokban vezényelt:
Para-pa-pam
Mindig az új dalt!
Fábián Szilárd
2005.
